Sánta Kalóz barátommal úgy döntöttünk, hogyha már úgyis együtt végezzük a hajóépítést, akkor a blog is legyen közös, Viszont így a Gjøa blog cím nem megfelelő, a címet még át tudtuk volna írni, viszont a blog hivatkozását nem, Így úgy határoztunk, hogy egy új blogot indítunk és a eddigi bejegyzéseket is átmentjük oda. Szóval mostantól a hajógyártó utca blogon, közösen osztjuk meg fa hajó makett építő tapasztalatainkat.

Sitty-sutty megszabadítottam a fóliázástól. A gyári doboz akkora, mint egy aktatáska, és úgy is néz ki a fekete fülével, mely az egyszerű cipelés mellet a doboz lezárását is szolgálja. A doboz grafikájában semmi különöst nem találok, kicsit régimódi, de nem is ezért vettem meg.

Nézzük meg belül mit találunk. Kinyitva az alábbi kép fogadott:

A hajó kisméretű fa és fém alkatrészeit, valamint a kötélzethez szükséges cérnákat tematikusan kilenc kis tasakba szortírozták, valamint van három nagyobb tasak is mely a vitorlákat, néhány nagyobb fa alkatrészt és réz huzalokat tartalmaz. Ezen kívül két nagyobb lézervágott fatábla is található a készletben, az egyik a hajó gerincét és bordázatát, a másik a fedélzetét és annak különböző felépítmény alkatrészeit tartalmazza. Van még három köteg különböző fafajtájú, méretű és vastagságú falécekből a palánkozáshoz valamint a fedélzet és a felépítmények fedéséhez, ezen kívül egy köteg különböző hosszúságú és átmérőjű rúd az árbócoknak és baumfáknak, valamint egy kisebb falap a tartóállvány elkészítéséhez. A készlethez tartozik még egy közel 100 oldalas, színes fényképekkel illusztrált építési útmutató, mely 47 lépésben vezeti végig a bátor jelentkezőt – aki még nem tudja mire vállalkozott – a makett építésén, valamint egy nagyjából A1-es tervrajz a hajóról.

A készlet mellé a gyártó egy kis ajándék szerszámkészletet is csomagolt, mely egy kis méretű fogóból, egy ívelt hegyű csipeszből, egy kis lapos reszelőből, egy szikéből hat különböző fajtájú cserélhető pengekészlettel, valamint egy csiszolópapír-befogóból áll.

Mindent kipakolva alig fért el az asztalon:

Mondanom se kell, hogy rögtön elküldtem a készletről a fényképeket a barátomnak viberen, hogy cukkoljam, hogy az én hajóm már megjött, az övé meg még sehol sincs.

Péntek kora délután végre befutott a hajóm! A postás mindig kétszer csenget, de most nem kellett kétszer csengetnie, már az első csengőszóra ugrottam is a kaputelefonhoz. Kifizettem, átvettem... 
A csomagolást a Modell & Hobby-nál nem vitték túlzásba, csak simán befóliázták. de így is sérülés mentesen megérkezett.

Barátommal, fa hajó makett építésre felbuzdulva, hirtelen felindulásból elkövezett makett rendelés tényállását foganatosítottuk. Szerdán meg is rendeltük online a Lehel utcai Modell & Hobby-tól a hajókat, barátom az olasz Corel cég SM60 1:96-os méretarányú H.M.S. Peregrine kittjét, míg én meg a spanyol Constructo gyártó 80704 cikkszámú Gjøa 1:64-es készletét.

Miközben tűkön ülve várjuk a postás csöngetését, közben vad chatelést folytatunk arról, hogy milyen szerszámok kellenek, mink van, mit kellene beszerezni. Szerencsére a műanyag makettes múltamból adódóan nekem elég sok szerszám rendelkezésre áll. Nézzük és egymással osztjuk meg a különböző fa hajó makett építős youtube videókat. Elfogott minket a harctéri hurrá hangulat.

Csütörtökön jött is egy e-mail a postától, hogy felvették a csomagot, remélem pénteken ki is hozzák, hogy hétvégén már lehessen barátkozni a készlettel.

Ennek igazából két oka van. Mint írtam egy jó batárom hülyített be, hogy nekiálljak egy fa hajó makett építésének. Ő is vesz magának egy hajót, meg én is, és párhuzamosan építjük, mindenki a maga kis hajóját. Mivel egyikünk sem épített ezelőtt fa makettet, ezért valami kedvezőbb árfekvésű, de azért komolyabb, kihívást jelentő makettel akartunk kezdeni. A tanulópénzt mindig meg kell fizetni. Így azért leszűkült a kör. Nekiálltunk a 30-40 ezer forintos árkategóriában keresgélni. Megmondom őszintén én hamar döntésre jutottam a Gjøa mellett. Ugyebár pont megfelel a fenti kritériumoknak, de a fő érv nem ez volt.

Mindig is érdekelt a sarkkutatás, az extrém körülmények közötti expedíciók, földrajzi felfedezések stb., elég sok könyvet elolvastam a témában. Roland Huntford: Scott és Amundsen című könyve nagyon megfogott. Lebilincselően izgalmasan, olvasmányosan és részletesen mutatja be Scott és Amundsen életútját, valamint a Déli-sarkért folytatott versenyfutásukat. Olyan izgalmas, mint egy jó krimi, apukám se tudta letenni, pedig őt nem is érdekli a sarkkutatás. Akit kicsit is érdekel a téma, szerintem alapmű, szívből ajánlom.
Egy következő bejegyzésben majd részlétesebben kifejtem a véleményemet a könyvről, valamint Scott és Amundsen versengéséről, de a lényeg, hogy Amundsent egy zseniális sarkkutatónak tartom, bizonyos dolgokban messze megelőzte a saját korát és némely tekintetben példaértékű dolgokat cselekedett. Természetesen ő sem volt tökéletes, mint ahogy egyikünk sem az, voltak hibái, de úgy gondolom a történetírás gyakran méltatlanul rossz fényben tünteti fel. A vezetési módszereit a mai napig tanítják vezetéstudományi előadásokon, vezetési tréningeken. Bizonyos tekintetben Amundsen nekem egy példakép.

Kétszer is volt már szerencsém Osloban megnézni a Fram múzeumot, először 2009-ben, ahol élőben, testközelből láthattam Amundsen két hajóját, a Fram-ot és a Gjøa-t. A képen a Gjøa látható a Fram Múzeum előtt 2009-ben, az első találkozásunkkor. Akkor még nem készült el a Gjøa saját épülete a Fram épülete mellett.
Végre, nemrég, hosszas hercehurca után Amundsen harmadik hajója, a Maud is hazatért, remélem hamarosan helyreállítják, kiállítják és akkor muszáj lesz újra kiruccannom Norvégiába. Mely ország egyébként is nagy szerelmem. Fekvését, természeti szépségeit tekintve számomra Európa legszebb országa. „Norvégia már egészségtelenül gyönyörű”, ahogy egy jó barátom fogalmazott, mikor először fedeztük fel az országot. Bár Izland eléggé ott van a nyomában.
Régóta tervezem Amundsen egyik hajójának a megépítését, bár megvallom őszintén eredetileg a Fram-ot akartam elkészíteni, de most így elsőre a Gjøa lett, majd utána következhet a Fram… és a Maud. Olyan sorrendben építem, ahogy Amundsen hajózott velük az expedícióin.

Gyerekkoromban sokat maketteztem, úgy kezdtem, mint az össze korombéli gyerek, 10 évesen az összespórolt zsebpénzemből vettem az első műanyag makettemet az iskolából hazajövet a sarki trafikban, ha jól emlékszem egy 1/72-es KP IL-10-est. Akkor még Magyarországon leginkább csak a nem túl acélos minőségű csehszlovák Kovozávody Prostějov (nem is tudtam, hogy még létezik) és a még gyatrább kelet-német Flugzeug Modellbaukasten gyártmányokat lehetett kapni, kezdő maketteknek teljesen jók voltak, és kellően olcsók, hogy a saját káromon megtanuljam a makettezés alapjait. Volt, amit le sem festettem, csak összeragasztottam, volt, amit a garázsban talált, mindenféle maradék olajfestékekkel próbáltam lefesteni… így utólag az eredményeket inkább nem kommentálnám, ezek a makettek idővel vállalhatatlanokká váltak és az enyészeté lettek.
Szerencsére a rendszerváltással megjöttek kicsiny hazánkba a jobb minőségű nyugati márkák pl.: Revell, Heller, Matchbox, Airfix, Tamiya, Hasegawa, Italeri stb. Ha jól emlékszem a Revell Gneisenau hajómakettje volt az első nyugati makettem, az is még a sarki trafikból. Aztán sorra nyíltak a makett boltok, ahol végre minőségi maketteket lehetett venni, valamint hozzájuk különféle minőségi festékeket, ragasztókat, szerszámokat stb., az akkori fizetésekhez és főleg a zsebpénzemhez képest horror árakon. Ezen boltok megjelenésével ki is tágult a makettvilág, már nem csak repülőket lehetett kapni, hanem minden mást is, így igen hamar átnyergeltem az általam mindig is kedvelt hajókra, főleg a vitorlás és a II világháborús hadihajókra, de párhuzamosan a repülők is megmaradtak. Aztán bejött a képbe egy két II. világháborús harcjármű, majd diorámák, és azon kaptam magam, hogy a repülők és a hajók szinte teljesen kivesztek a makettező portfóliómból, a harcjárművek átvették az uralmat.
A gondtalan középiskolás évek alatt hány boldog órát töltöttem el a különböző makettek ragasztgatásával, festésével, háttér információk gyűjtésével stb. Aztán jöttek a főiskolás évek, egyre kevesebb idő maradt a makettezésre, illetve más, fontosabb dolgok kezdtek előtérbe kerülni. Aztán a munkahelyekkel a makettezés végleg elenyészett, azóta is rengeteg doboz makett várja a szekrényemben, hogy egyszer sorra kerüljön.
A fentiek csak nosztalgiázás, de miért is kezdtem bele életem első fa hajó makettjébe?
Mindig is szerettem volna megépíteni egy vitorlás hajó makettjét fából. De ez eddig mindig csak majdan megvalósítandó terv maradt, „Ej, ráérünk arra még!”. Azonban most egy jó barátom fellelkesített, kitalálta, hogy szeretne építeni egy fa hajó makettet és mi lenne, hogyha együtt csinálnánk, mindketten választanánk egyet-egyet és párhuzamosan építenénk. Nem kellett sokáig győzködnie. Borzasztó, hogy mindig belerángat valami hülyeségbe. Szóval így történt, hogy megtettem a legnehezebb első lépést… az elhatározást.